|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 42 találat | lapozás: 1-30 | 31-42 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Demeter Lajos 2001. augusztus 16.Megjelent Demeter Lajos A hazáért /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című könyve. A sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár munkatársa évek óta kutatja-leltározza a város és a hozzá tartozó temetőkben nyugvó negyvennyolcas hősök és résztvevők sírhelyeit-nyugvóhelyeit. /(Kgy. Z.) [Kisgyörgy Zoltán]: A szemerjai csatára emlékezünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./2001. november 2.A Sepsiszentgyörgy, Kilyén és Szotyor temetőiben nyugvó 1848-as szabadságharcos hősökkel ismertet meg Demeter Lajos, a Kovászna Megyei Könyvtár munkatársának könyve: A hazáért ,,a patakokat a mi vérünk festette pirosra", Sepsiszentgyörgy, Charta Kiadó, 2001. ,,Adósságtörlesztés a javából" ez a könyv - ezzel a mondattal zárta a könyvhöz írt előszavát Kónya Ádám, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója. Demeter Lajos munkájában hely- és hadtörténet ötvöződik család- és tudománytörténettel, genealógiával. A szerző tervezi, hogy Demeter László kolozsvári ifjú történészhallgatóval együtt összeállítják az egész történelmi Háromszék ,,helységekhez kötött" honvédnévkönyvét, megörökítve a vidék temetőkertjeiben nyugvó jelességek nevét. /(kisgyörgy)[Kisgyörgy Zoltán]: Sírkertjeink - emlékhelyek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./2003. május 26.Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./2004. július 10.Júl. 10-én Rákóczi-portrészobrot avatnak Sepsiszentgyörgyön. Azért most, mert Erdélybe a kuruc világ késve, 1704-ben köszöntött be. II. Rákóczi Ferencet 1704. júl. 8-án a gyulafehérvári országgyűlésen választották Erdély utolsó fejedelmévé. A Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművészt kérte fel az alkotásra. Nem messzire a Rákóczi-szobortól a múlt évben leplezték le Kossuth Lajos portréját. A Szent József-plébániatemplommal átellenben, a Mikes Kelemen nevét viselő líceum épülete előtt van a fejedelem hűséges apródja, zágoni Mikes Kelemen szobra. Ugyancsak közel van a város szimbólum értékű Lábas Háza, az egykori háromszéki császári kommandó épülete, néhány napig a Makk-féle összeesküvés két mártírjának, Váradi Józsefnek és Bartalis Ferencnek a siralomháza. A régi megyeháza patinás épületén Gábor Áronra emlékeztető márványtábla áll. Két sepsiszentgyörgyi könyvtáros-helytörténész, Demeter Lajos és Éltes Enikő a szoboravatás alkalmából egy füzetre való históriai dokumentumot gyűjtött össze II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen emléke Háromszéken címmel. A tervezett kiadvány helytörténeti, tankönyv-kiegészítő értékű. /Sylvester Lajos: Rákóczi Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./2004. augusztus 10.A Kovászna Megyei Könyvtár versenyképes könyvtári programot szerzett be. A program lehetővé teszi azt is, hogy a kölcsönzésre kerülő könyvek vonalkódok alapján felismerhetőek legyenek. Így augusztusra bezárt a kölcsönző, és egyelőre mintegy 60 ezer könyvre vonalkód kerül. Ebben a munkában segített egy hétig tizenegy kolozsvári egyetemi hallgató, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-könyvtár szakáról. A hallgatók a munka mellett József Álmos helytörténész, Demeter Lajos helytörténész. előadását hallhatták. /Éltes Enikő: Volt egyszer egy könyvtáros diáktábor… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./2004. október 30.A Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ társalapítója és első múzeumőre, Vasady Nagy Gyula emlékére szervezett ünnepséget okt. 29-én az intézmény, megjelölve egyúttal ez idáig jeltelen, sőt, nemrég még elveszettnek hitt sírhelyét. Az emlékünnepség része a múzeum 125. évfordulós ünnepségsorozatának. Demeter Lajos az ünnepségen ismertette Vasady életútját, sokoldalú tevékenységét, a múzeumalapításban való részvételét. Az ünnepségen Kató Zoltán múzeumigazgató bejelentette, jövő év novemberében az addig felújítandó imecsfalvi Cserey-kúriában, a múzeum bölcsőjében alapkiállítás nyílik. /(vop): Obeliszk helyett kopjafa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./2005. március 15.Március 14-én a székelyföldi önvédelmi harc eddig kevésbé ismert alakjára, Gál Sándor egyik szárnysegédjére, Barabás József honvédszázadosra emlékezett Bodok népe. Az egyetlen élő unokája kertjében nemrég azonosított nyughelyét kopjafával jelölte meg a közösség. Kodolányi András, a bodoki Henter Károly Általános Iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Demeter Lajos, a Barabás-kutatást végző sepsiszentgyörgyi helytörténész a negyvennyolcas honvédszázados eddig feltárt életét ismertette. /Fekete Réka: Barabás Józsefnek állítottak emléket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./2007. január 11.Pikáns mesék szólnak a felnőtteknek hamarosan Sepsiszentgyörgyön, és számos más programja lesz idén a Székely Nemzeti Múzeumnak. Érsek Csaba népdalénekes a Magyar Kultúra Napja alkalmából, január 21-én lép fel, a Huszárik-filmklub szervezte esten. Az udvarlási szokásokat elemző előadással egyidőben szerelmi ajándéktárgyakból is lesz kiállítás. A fonók hangulatát felidéző tárlat a kéthavonta szervezett tematikus családi programsor nyitánya lesz. A nyári hónapok kivételével, havonta ismeretterjesztő, művészettörténeti-régészeti előadások hangzanak el. A sort Bartha Ágnes, a múzeum kalendáriumgyűjteményéről szóló előadása nyitja. Demeter Lajos helytörténész az 1848-as forradalmárokat vonultatja fel, Kocs János, a Genealógiai Társaság alapítója családfakutatásairól beszél. Nagyváradról Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas festőművész vetített képes előadást tart. /D. P.: Pikáns mesék fonói. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./2007. március 10.A Háromszék napilap mostani számától válogatássorozatot indít Egyed Ákos akadémikusnak a székelység történetét taglaló könyvéből /A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2006/ Kiegészítésként a Demeter Lajos által szerkesztett Határvidék 2. 1762-1918 (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006) Forrongó Háromszék kronológiáját közlik. /(sylvester): Ezernyolcszáznegyvennyolc: Együtt a forradalomban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./2007. március 10.Az elmúlt év végén megjelent a Határvidék, 1762-1918 című kiadványsorozat második kötete (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006). A hiánypótló munka a székely történelem alig ismert forrásaiba enged bepillantást: könyvtárakból, múzeumokból és levéltárakból előkerülő, nehezen kutatható dokumentumok, naplók, feljegyzések, visszaemlékezések válnak olvashatóvá. A Határvidék második kötetének tanulmányai az 1848-49-es dicsőséges időszak eseményeihez kötődnek. A tudományos igényű tanulmányok és forrásközlések sorát Demeter Lajos munkája nyitja, aki Gál Sándor ezredesnek a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött négy levelét közölte. Demeter László Balás Konrád őrnagy feljegyzését rendezte sajtó alá. Balás uralkodóhű tisztként mutatja be székely határőrei szerbek elleni harcát 1848 nyarának végén. A tiszt teljesítette kötelességét, majd amikor módjában állt, visszatért a császár szolgálatába Fadgyas Bálint az 1849. július 5-i eprestetői tragikus harcokról írt. Kisgyörgy Zoltán és Albert Ernő Gábor Áron ágyúiról közölt újabb adatokat. Demeter Lajos adalékokat szolgáltatott Kibédy Simonffy Sámuel, Bem tábornok seregének egyik orvosa életrajzához. A kiadványt kronológia zárja Háromszék 1848. végi önvédelmi harcának eseményeiről. /Dr. Csikány Tamás, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest: Új könyv a szabadságharcról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./2007. március 31.Impozáns kötettel /Háromszéki olvasókönyv/ rukkoltak ki a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Bod Péter Megyei Könyvtár és a Charta Kiadó a háromszéki magyarok augusztusi világtalálkozójára. A tekintélyes kötet Kovászna megye leírásával indít (Kisgyörgy Zoltán), Hermann Gusztáv Mihály történész Székely történeti kis tükröt adott közre, szerepel még a kötetben Demeter Lajos Háromszék területi egységeit és népét székenként való bemutatása, Szellemi értékek címmel Háromszék népművészetéről, művészettörténetéről, iskoláiról, a Székely Nemzeti Múzeumról, a Kézdivásárhelyi Múzeumról, a csernátoni Haszmann Pál Múzeumról, a kézdivásárhelyi színjátszásról és Háromszék írott sajtójáról. A könyv legterjedelmesebb részét a Háromszéki írók, írók Háromszékről fejezet tölti ki. Alig ismert régi szerzők is szerepelnek. A Háromszéki olvasókönyv olyan emlékkönyv, amelyet az itthon élők s a nagyvilágba szétszóródottak örömmel olvashatnak. /Sylvester Lajos: Háromszéki olvasókönyv (Reprezentatív kiadvány a világtalálkozóra). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 31./2007. november 2.Baróton az Erdővidéki Múzeumban három Kovászna megyei szerző – Demeter Lajos, Demeter László és Kisgyörgy Zoltán – vett részt a Barangolás Háromszéken című helytörténeti képes album bemutatóján.,,A térségünk iránt érdeklődőknek, a háromszékieknek és a nem háromszékieknek egyaránt szól ez a könyv. Segítséget nyújthat mindazoknak, akik bővíteni szeretnék ismereteiket, vagy éppen most ismerkednek meg e vidék vendégszeretetével és megragadó tájaival” – idézte Demeter János, a megyei tanács elnökének az album bevezetőjében írt szavait a vendéglátó Hoffman Edit. Az albumot a Kovászna Megyei Művelődési Központ adta ki. (sikó): Háromszéki helytörténeti album. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./2007. december 15.Fotókiállítás nyílt Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság dísztermében. Az estet a rendezvény házigazdája, Pozsony Ferenc nyitotta meg. A fényképkiállítás címe: Háromszéki életképek, a fotókat a Kép-Vidék alkotócsoport munkái közül válogatták ki, a megnyitón jelen volt az alkotócsoport vezetője, Toró Attila is, aki pár szóban ismertette a társaság munkáját. A Kép-Vidék alkotócsoport 2001 óta tevékenykedik, céljuk, hogy képeik segítségével a lehető legtöbb háromszéki települést bemutassák. A fotókiállítás mellett címer kiállítást is megtekinthetnek az érdeklődők, háromszéki települések címereivel. Alkotójuk, Szekeres Attila István is jelen volt az ünnepélyes megnyitón, aki elmondta: az itt látható címergrafikák mind Kovászna megyei közigazgatási címerek. /Osváth Diána: Eseménydús Háromszék Est. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./ A Kép-VIDÉK alkotócsoport Háromszéki életképek című fotókiállítását és a munkákból összeállított albumot szerkesztője, Toró Attila mutatta be. Demeter László a Kisgyörgy Zoltánnal és Demeter Lajossal együtt írt Barangolás Háromszéken című, a Kovászna Megyei Kulturális Központ (KMKK) kiadásában megjelent könyvet ajánlotta, illetve bemutatta az általa vezetett baróti Erdővidék Múzeumot, a baróti Erdővidéki Lapok negyedévente megjelenő folyóiratot és a szintén baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület kiadványait. Papp Zsuzsa, a KMKK munkatársa az intézményt és kiadványait ismertette. /Madarasi István: Egy szelet Háromszék Kolozsváron. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./2008. március 13.Adósságtörlesztés a javából, amit évente elkészít a sepsiszentgyörgyi Demeter Lajos és a baróti Demeter László. A két Demeter negyvennyolcas kutatásának idei eredménye a sepsiszentgyörgyi szabadságharcosok névsorának összeállítása. A legteljesebb összeírást Mikár Zsigmond, az Országos Honvédegyletek Bizottságának főjegyzője (Honvéd Schematismus, 1868) készítette, ez kétszáztíz háromszéki tiszt és több mint négy és fél ezer altiszt és honvéd nevét tartalmazta, de a további név szerinti kutatás, pontos azonosítás még a századforduló előtt abbamaradt. Demeter Lajos és Demeter László kétszázhatvan sepsiszentgyörgyi negyvennyolcas azonosítását (anya, születési hely és rang szerint) végezte el az elmúlt esztendőben, levéltári iratok alapján követve életútjukat. Az összeállt anyagból kötet készül, és tervek szerint októberben lesz a bemutatója. A város férfilakosságának egyharmada vett részt Háromszék önvédelmi harcaiban, de azokról a tizenöt-tizenhat éves legényekről és idős apákról nincs kimutatás, akik Gál Sándor segélykérő hívására fegyvert fogtak a szabadságért. /Fekete Réka: Sepsiszentgyörgyi negyvennyolcasok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./2008. május 22.Az 1848-as szabadságharc idején a délvidéki válság kezelésére Magyarországra vezényelt székely határőröknek ,,rossz volt a sajtója”, azaz rossz hírüket keltette elsősorban Mészáros Lázár honvédelmi miniszter, s ezt a csorbát igyekezett kiköszörülni néhány történész. A székely határőrök a magyarországi hadszíntéren 1848-ban című tanulmánykötet bemutatóján Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban Csikány Tamás és Kedves Gyula magyarországi hadtörténészek a háromszéki és a csíki zászlóaljak magyarországi szereplését ecsetelték, kiemelve: a hiteles kép az, hogy a székelyek az adott körülmények között teljesítették a rájuk bízott feladatot. Az est házigazdája Demeter Lajos sepsiszentgyörgyi történész a kötet társszerzője. /Albert Levente: A székelyek helytálltak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 22./2008. szeptember 25.Sokan nem is tudják, hogy ősük részt vett az 1848–49-es szabadságharcban – mondotta Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban szeptember 24-én Demeter Lajos sepsiszentgyörgyi történész, aki Demeter Lászlóval, Erdővidék Múzeumának vezetőjével közösen megjelentette a mai Sepsiszentgyörgy területéről származó szabadságharcosok életrajzi adatait tartalmazó Honvédnévkönyvet. /Honvédnévkönyv. Sepsiszentgyörgyiek 1848–1849-ben, Tortoma Könyvkiadó, Barót/ Demeter Lajos hangsúlyozta, Háromszék önvédelmi harca egyik legszebb mozzanata nemzeti történelmünknek. Hozzátette, olyan hatalmas munka az adatok összegyűjtése, hogy valószínűleg soha nem jutnak a végére, a jövőben székekre lebontva megjelentetik az onnan származó honvédek adatait. A hozzászólások során elhangzott: a honvédsírokat, a Székely Mikó Kollégium honvéd tanárainak sírjait nem gondozzák. /(Szekeres): Sepsiszentgyörgyi honvédek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./2008. október 1.A pákozdi csata 160. évfordulója alkalmából az 1848–49-es szabadságharc eseményeit, történéseit feldolgozó négy könyv jelent meg. A Molnár András által szerkesztett Pártvezér, miniszterelnök, vértanú – Tudományos emlékülés a 200 éve született Batthyány Lajos miniszterelnök tiszteletére című tanulmánykötetet a Zala Megyei Levéltár adta ki. Herman Róbert A Drávától a Lajtáig /Balassi Kiadó, Budapest/ című könyvében tanulmányokat gyűjtött össze a Batthyány-kormány által megszervezett fegyveres erőről. Szintén Batthyány Lajos miniszterelnök tevékenységeit öleli fel Csikány Tamás–Demeter Lajos–Egyed Ákos–Kedves Gyula–Urbán Aladár Székely határőrök /Timp Kiadó, Budapest/ című munkája; a könyve kiemeli az első független, felelős magyar miniszterelnök törekvéseit a honvédelem és az ehhez szükséges hadsereg megszervezésében, megvalósításában. Német György Gál Sándor honvédezredes 1848–1849-es tevékenysége /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című kötetből az olvasó megismerheti a honvédezredes élettörténetét. /Könyvek az 1848–49-es szabadságharcról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./2009. március 13.Háromszéken igen rövid távú a kegyelet. Mihelyt a leszármazottak kihalnak, az élő hozzátartozók elköltöznek, nincs gazdája a hadisíroknak. Röviden így foglalható össze a sepsiszentgyörgyi Demeter Lajos történész megállapítása. A tavaly megjelent Honvédnévkönyv társszerzője az újonnan beazonosított negyvennyolcas sírokról is tájékoztatott. Ezen a vidéken egy-két civil kezdeményezés kivételével, nem létezik hadisír-gondozás. Legalább öt ismert sepsiszentgyörgyi honvédsír az évek során eltűnt – ellopták, beépítették, elenyészett. Helyi kegyeleti bizottságra lenne szükség. /Fekete Réka: Gyökértelenedünk (Hadisírok Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./2009. július 4.Egynapos emlékidéző túrára hívta az érdeklődőket a Kovászna Megyei Művelődési Központ Gábor Áron halálának 160. évfordulója alkalmából. Bereck és Kökös közötti emlékhelyeken idézte a közel negyvenfős zarándokcsapat az 1849. július 2-án elesett tüzérőrnagy személyével és életével kapcsolatos eseményeket. Az egykori ezeréves országhatárt jelölő Csernika-patak hídjánál csatlakozott hozzájuk egy szegedi és háromszéki hagyományőrzőkből verbuvált csapat. A szülőfaluban, Bereckben Khell Ödön nyugalmazott tanár, a Gábor Áron Alapítvány elnöke bemutatta a Gábor Áron-emlékházat, beszélt az őrnagy életéről, az alapítvány jelenlegi tevékenységéről, kiadványairól. Az őrnagy hazaérkezett című kiadvány a szobor viszontagságos Kézdivásárhelyre szállításának történetét őrzi. A tartalmas zarándoklat olyan rendhagyó történelemórával végződött, melyen Cserey Zoltán muzeológus a forradalmi eseményekről, Demeter Lajos helytörténész pedig az őrnagy életútjáról beszélt a hallgatóságnak. /Kisgyörgy Zoltán: Gábor Áron – történelmi emléktúra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./2011. január 8.Acta Siculica, 2010Hagyomány szerint múlt esztendő végére megjelent a Székely Nemzeti Múzeum évkönyve, az Acta Siculica, mely negyedik éve új alakban kerül az érdeklődők kezébe, borítóját a kiadó intézmény Keöpeczi Sebestyén József által rajzolt pecsétje díszíti. A Kinda István, Boér Hunor, Kocs Irén, Szőcsné Gazda Enikő, Bordi Zsigmod Loránd, Méder Lóránt László, Sztáncsuj Sándor József, Csáki Árpád és Demeter Lajos által szerkesztett kiadvány Vargha Mihály igazgatói jelentésével kezdődik. Annak ellenére, hogy gazdaságilag gyengébb évet zárt a múzeum, új egységgel, a Magma Kiállítótérrel gyarapodott, 2010-ben hazaérkezett az Apor-kódex, melynek az Országos Széchényi Könyvtárban történt restaurálásáról Tóth Zsuzsanna számol be. A vaskos kötetben az alábbi, Háromszékhez kötődő témákról olvashatunk: adalékok az erősdi kultúra kronológiájához, az oltszEMI Auxilia ellentmondásos értelmezése, 16—17. századi kályhacsempék egy nyujtódi pincéből, kilenc falu erdőtörvénye, szárazság és pestis Háromszéken, az angyalosi honvédek, nemzetőrök, honfiak, honleányok jegyzéke, a háromszéki ágyúgyártás nehézségei, a második kökösi csata, a 19. századi közúti forgalom jellegzetességei, megélhetési taktikák válság idején, a kézdivásárhelyi, illetve kovásznai polgári fejlődés, a sepsiszentgyörgyi olvasóegylet, kaszinó, illetve a Sancta Maria intézet története, erdővidéki hímzés, orbaiszéki települések társadalmának változásai. Boér Hunor a történeti Erdély magyar népességének tagolódását tárgyalja a 2002-es népszámlálási adatok tükrében, és különleges nyelvhasználati megoldásokat javasol. Szekeres Attila, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. február 3.Léteznie kell a székelyföldi autonómiának (Kádár Gyula történelmi publicisztikái)A székely hazát Románia határán belül képzelem el, törvényes eszközökkel létre lehet hozni a két és fél megyéből álló Székelyföldet, ami nem jelent veszélyt a román nemezetiségűekre nézve — vélekedett kötetének tegnapi bemutatóján Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi történész. A Bod Péter Megyei Könyvtárban tegnap délután mutatták be Kádár Gyula legújabb, Székelyföld határán című kötetét. Demeter Lajos helytörténész köszöntötte a szerzőt, ismertette tudományos munkásságát, majd Szekeres Attila István heraldikus, lapunk újságírója beszélt a könyvről, melyet az autonómiaharc bibliájaként emlegetett, kijelentvén, Kádár Gyula nem a Székelyföld történetéről ír, hanem elsősorban arra összpontosít, hogy a székely autonómia létezett és léteznie kell; ugyanakkor vallja, hogy a székely nép csak úgy őrizheti meg identitását, ha kiharcolja az autonómiát. ,,Írásait történelmi publicisztikának nevezném, mert a szerző megfogalmazza véleményét is, hogy kell nekünk a területi autonómia" — tette hozzá Szekeres. Kádár Gyula elmondta, minden írását arra hegyezte ki, tenni, küzdeni kell, nem szabad feladni. Arra is emlékeztetett, Sepsiszentgyörgy tíz kilométeres körzetében él egy tizenötezres lélekszámú etnikum (nem nevezte meg, noha utalásából kiderült: romákról beszél — szerk. megj.), melynek tagjai egy évtized alatt megkétszereződnek, s ha bejönnek ide, a ,,betelepedettekkel" együtt átvehetik Sepsiszentgyörgy, a megyei tanács irányítását, ezt pedig el kellene kerülni. Ugyanakkor azt is leszögezte, Székelyföld megteremtése nem jelenti semmilyen más etnikum háttérbe szorítását, a székely területi önkormányzat Románián belüli lenne, s hogy ez az országot is erősítené, a létező európai autonómiák is bizonyítják. A székely haza fogalma benne van a lelkünkben, a Székelyföldet jelenti, ezt megtartani nekünk kötelességünk — vélekedett Kádár Gyula, akinek írásaiból Piroska Klára és Darvas László színművész olvasott fel. Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 15.Életem, HáromszékMegismerhető-e a múlt? Igen, ha vannak hiteles források, dokumentumok – hangsúlyozta Egyed Ákos történész-akadémikus tegnap a Székely Mikó Kollégiumban a szerzők jelenlétében tartott könyvbemutatón. Demeter Lajos és Kisgyörgy Tamás Életem, Háromszék című honismereti sorozatának indítója, az 1848–49-es szabadságharc és az első világháború kezdete közötti boldog békeidőket bemutató kötete ezt a megismerést szolgálja, olyan információ- és fényképanyagot nyújtva át az olvasónak, amely Háromszék korabeli életének, vívódásainak, fejlődésének összefüggéseibe is betekintést enged. Ipar- és művelődéstörténet, a falu felkapaszkodásának krónikája, a nagy építkezések fotódokumentált lenyomata – nevezhetjük sokféleképpen, az Életem, Háromszék – Boldog békeidők könyv Egyed Ákos méltatásában "a szülőföld szeretetének hiteles forrása, és annak megbecsülését és megőrzését hivatott szolgálni Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. január 27.A református egyház történetéből (Sepsiszentgyörgy 550-könyvek)Csáki Árpád: A sepsiszentgyörgyi református egyház a 17–19. században című könyvét mutatták be szerda este a Székely Nemzeti Múzeumban. Házigazdaként Boér Hunor főkönyvtáros üdvözölte a közönséget, majd Antal Árpád András, a megyeszékhely polgármestere szólt az önkormányzat által létrehozott Sepsiszentgyörgy Könyvkiadóról, melynek harmadik kötetét mutatják be. A könyv témájánál maradva a napi eseményekre tért, s örvendetesnek nevezte a Buzău-i bíróság minapi döntését, mellyel elismerte a református egyháznak a Székely Mikó Kollégium fölötti tulajdonjogát. A kötetet Demeter Lajos helytörténész mutatta be. Elmondta, időrendben tárgyalja a sepsiszentgyörgyi református egyház történetét, papjainak életrajzát. Elidőzik a fejedelemség idejére eső virágkoron, majd az azt követő hanyatlás időszakára tér. Kitér az egyházi iskolák fejlődésére, a vagyoni helyzetre, kegytárgyak bemutatására, temetőrendezésre, egy új templom építésére való törekvésre, amikor gróf Mikó Imre segítségét kérték és kapták, de végül a pénz a megrongálódott régi templom javítására kellett. A könyv végén adattár segít az egyház múltjára való jobb rálátáshoz. Demeter Lajos elmondta, az a jó történész, aki újat tár fel. Csáki Árpád ilyen kutató, nemcsak könyvészetből, hanem levéltári forrásokból is merített munkája megírásához. A szerző közölte, a vártemplomi egyházról van szó könyvében, hiszen Szemerja a tárgyalt időszakban még különálló település volt. Magyarázattal szolgált arra is, miért nem vezette végig a történetet a 20. századon napjainkig. A rendelkezésére álló szűk egy év kevés volt, miközben a múlt század történései túl bonyolultak, s még mindig folyamatban levő ügyek vannak – lásd a kollégium visszaszolgáltatását –, melyeket nem szerencsés ebben az állapotban tárgyalni. Ideje volt a témával foglalkozni, hisz utoljára 70 évvel ezelőtt jelent meg egy húszoldalas füzet Imre Dezső lelkipásztor tollából. Újat abban hozott, hogy az egyház mint intézmény történetét tárgyalja, bemutatja, hogyan működött. Csáki Árpád elmondta, könyve keretet jelenthet további kutatások számára, s nem hallgatta el, néhány kérdés nyitott maradt. Ilyen a reformáció lezajlása Sepsiszentgyörgyön, melyben a református és unitárius egyház álláspontja ütközik. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. július 17.Megjelent az Acta Siculica 2011Az utóbbi évek szokásától eltérően nem az adott év vége előtt, hanem jócskán a következő esztendőben, azaz idén májusban jelent meg a Székely Nemzeti Múzeum 2011-es évkönyve, az Acta Siculica. A kézirat nyomdakészen állt, a hazai bürokrácia szólt bele az elképzelésbe: módosították a közbeszerzési eljárás futamidejét, így kicsúszott az évből, aztán meg kellett várni az idei költségvetés jóváhagyását, s lefuttatni a közbeszerzési ceremóniát a nyomtatásra. De immár készen áll a tartalmas, szaktanulmányokat összesítő kiadvány. A kötet főszerkesztője Kinda István, akit Boér Hunor segített a munkában. A fejezetek szerinti szerkesztést Barti Levente és Kocs Irén (természettudományok), Szőcsné Gazda Enikő (néprajz), Bordi Zsigmond Loránd és Sztáncsuj Sándor József (régészet), valamint Csáki Árpád és Demeter Lajos (történettudományok) végezte. A kiadvány Vargha Mihály igazgatói jelentésével kezdődik. A beszámoló az utóbbi két évkönyv kéziratlezárása közötti időszakot – 2010. november–2011. október – öleli fel. Az évkönyv gazdagon tartalmaz háromszéki témákat és számottevő a megyénkbeli szerzők jelenléte is. Bordi Zsigmond Loránd a sepsiszentkirályi unitárius templom 2008–2009-ben zajlott régészeti kutatását, s annak eredményeit mutatja be, Süli Attila gróf Mikes Kelemen ezredest, a szabadságharc hősi halottját, Szőcsné Gazda Enikő a Zathureczky család székelyföldi ágának 19. századi történetéből szemelvényez, Nagy Botond a dualizmuskori székely kivándorlást tárgyalja, Nagy Szabolcs az 1916-os román megszállást Balázsovich Sándor, szerb származású sepsiszentgyörgyi patikus naplója felhasználásával mutatja be, és Sepsiszentgyörgy első világháború végi közállapotait is ismerteti. Az Orbaiszékből 1916-ban elhurcoltak, illetve elmenekültek lajstromát közli Koszta István Schmidt Tibolt kémelhárító hadbíró iratai alapján, a történelmi háttér ismertetésével. Több tanulmány foglalkozik Kézdivásárhellyel. Tóth-Bartos András a város 1940–1944 közötti történetéhez fűz adalékokat. Dimény Erika a Céhtörténeti Múzeum gyűjteményében található, 19. századi kiváltságleveleket, Dobolyi Annamária az Épületmesterek és a Szépítő Bizottság tevékenységét, valamint a kis sétateret és gőzfürdőjét mutatja be. Dimény Attila a polgárság egyesületi életéről értekezik. Szekeres Attila István a sepsiszentgyörgyi állami levéltárban őrzött armálisok közül a háromszékieknek adományozottak – alsócsernátoni Kelemen, angyalosi Forró, lisznyói Damó – címereit mutatja be, Tudor-Radu Tiron bukaresti heraldikus a Székely Nemzeti Múzeum kőtárában található, Béldi Lászlóné Zenone Jozefa bodolai címeres síremlékéről értekezik. Bernád Rita és Pénzes Loránd a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltárát, Zepeczaner Jenő a Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Kézdivásárhelyen megőrzött céhpecséteket, Csáki Árpád – kalendáriumi bejegyzései kapcsán – Solymosi Incze Simeon erdővidéki református esperest mutatja be. A Háromszéki Árvafiú- és Szeretetház alapítványairól Tóth Szabolcs Barnabás értekezik. Barabás Hajnalka Sovánka István felvidéki származású sepsibükszádi üvegművest, Pozsony Ferenc a pávai család- és háztartásszerkezetet, Kinda István egy száztíz esztendős erdővidéki vőfélykönyvet és íróját, Gyenge Andrást mutatja be. Dimény Haszmann Orsolya Végh Antalra, Albert Ernő a kétszáz éve született Kriza Jánosra emlékezik. Végezetül a volt múzeumigazgatóra, Kónya Ádámra (1935–2008) emlékezik Boér Hunor és Kinda István, közlik a művelődéstörténész irodalomjegyzékét, a legapróbb újságcikkeket is beleértve. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. december 22.Könyvbemutatóval zárult a Bod Péter EmlékévA múltidézés távlatai címmel tartották szerda este a Bod Péter Megyei Könyvtárban a Bod Péter Emlékév zárórendezvényét, melynek során felidézték az eseménysorozat mozzanatait, bemutatták Bod Péternek az erdélyi románok egyházáról szóló történelmi munkáját, valamint az alkalomra összeállított, a sepsiszentgyörgyi könyvtárakat bemutató kötetet. Tartalmas műsorral közreműködött a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző színjátszó csoportja. A Látjátok feleim... című műsort Szováti Mária táncoktató és Zakariás Zalán rendező közreműködésével Deák Magdolna és Fejér Piroska magyar szakos tanár állította össze. A házigazda Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszönetet mondott a rendezvénysorozat résztvevőinek, támogatóinak, majd Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kitért a székelyföldi szórványprogramra, mely által „ésszel és jó szándékú akarattal” a nehéz gazdasági helyzetben is támogatták a szórványt. Szonda Szabolcs vetített képes előadásban elevenítette fel az emlékév stációit. 2012. február 22-én, születésének 300. évfordulóján a tudós pap, irodalom- és egyháztörténész emlékhelyein tartottak ünnepséget: az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum és a felsőcsernátoni református templom kertjében álló mellszobornál, a Bod Péter szülőháza helyén álló kopjafánál és a felsőcsernátoni Bod Péter Népházban. Ezt követően számos rendezvény zajlott: többek között Kultúra és társadalom kapcsolata és kihívásai címmel műhelytalálkozót tartottak, nemzetközi tudományos konferencia zajlott Nagyenyeden és Magyarigenben, Bod Péter-vetélkedőt szerveztek diákoknak, sor került a Bod-leszármazottak családtalálkozójára, a Kálnoki Református Egyházközség és a Dr. Bedő Albert Környezetvédelmi, Ifjúsági és Közművelődési Egyesület buszos emléktúrát kezdeményezett, november 17-én Magyarigenben Bod Péter-mellszoborot, Vargha Mihály alkotását avatták, majd 24 órás olvasómaratont tartott a baróti Gyulai Líviusz Városi Könyvtár. Az ismertetőt követően levetítették Simon József Bod Péterről és az emlékév eseményeiről készített filmjét. Gudor Kund Botond lelkész, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, történész, Bod Péter-kutató bemutatta az általa szerkesztett, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Vármegye Kiadó és a csíkszeredai Státus Kiadó közös gondozásában megjelent, Bod Péter két munkáját összesítő, Az erdélyi románok egyháztörténetének két könyve című kötetet. Igazi kincs, jellemezte a művet a szerkesztő, amely a görög katolikus egyház megalakulásának ismertetése céljával bemutatja a románok eredetét, népszokásait, egyházi életét, egyházi személyiségeit. A román történetírás számára megkerülhetetlen munka, ám némelyek ma sem akarnak tudomást venni róla. Demeter Lajos helytörténész az általa szerkesztett, a Háromszék Vármegye Kiadónál megjelent, Tékák az időben – Sepsiszentgyörgyi könyvtárak a Kaszinótól a Bod Péter Megyei Könyvtárig című könyvet mutatta be. A megyeszékhelyi egykori és mai könyvtárakat Demeter Lajos mellett Csáki Árpád és Tóth Szabolcs Barnabás történész, Csikós Júlia, a Székely Mikó Kollégium könyvtárosa és Kiss Jenő, a megyei könyvtár volt igazgatója méltatta. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. január 8.Vaskos tudástár a romániai sajtórólElső alkalommal jelenik meg Romániában olyan kötet, amely a romániai újságírás történetét mutatja be a kezdetektől napjainkig. Az Istoria jurnalismului din România în date. Enciclopedie cronologicǎ című könyv 1400 oldalon gyűjti egybe a román és kisebbségi lapokat, periodikákat, rádió- és tévéadásokat, újságírók, publicisták, szerkesztők rövid életrajzát. A könyv kolozsvári bemutatóján Kustán Magyari Attila járt. Aki szereti a számokat, annak érdemes tudnia, hogy az 1400 oldalt számláló enciklopédián több tucat önkéntes dolgozott, nemcsak tapasztalt szakemberek, hanem egyetemi hallgatók is; mintegy 18 ezer kiadványt és közel 34 ezer sajtómunkást ismertetnek a könyvben. Az eredetileg háromezer oldalas munkát kurtítani kellett, és hosszas keresgélés után a Polirom kiadó vállalta a megjelentetését, a művelődési minisztérium anyagi támogatásával. Az enciklopédiát a román fővárosban már bemutatták, december első péntekén pedig a kolozsvári egyetemi könyvtárban, szakmabeliek és érdeklődők körében ismertették. Kis sajtótörténelem Hét évvel ezelőtt, 2005 novemberében egy kolozsvári konferencián a romániai sajtó múltját, jelenét és jövőjét vitatták meg, s dr. Marian Petcu sajtótörténeti egyesület megalapítását javasolta. Ilie Rad professzor ismertetője szerint a magyar tagokat is számláló csoport a különféle feladatok mellett 2008-ban a jelen könyv kiadását is magára vállalta, így az elmúlt években összegyűlt az a csapat, amely a többé-kevésbé nyitott könyvtárakkal és levéltárakkal együttműködve időrendbe foglalta össze a romániai sajtó történetét az 1830-as évektől napjainkig. Constantin Cubleşan író, irodalomtörténész beszédében röviden ismertette a román újságírás kezdeteit. Ma már beszélhetünk ugyan professzionalitásról, a tizennyolcadik században azonban a román kultúra az európaihoz viszonyítva meglehetősen lassan fejlődött, az analfabéták aránya jelentős volt, így sajtótermékek megjelenéséről még nem lehetett szó. Igaz, hogy Ştefan cel Mare krónikásai is egyfajta előfutárai a mai médiának, de az első romániai lap – francia nyelven – 1790-ben jelent meg, a kultúrát igénylő és külföldön tanuló burzsoá fiatalok elvárásait kielégítendő. Román nyelven csak 1829-ben indult útjára a román újságírás, a Ion Heliade Rădulescu által vezetett, három évtizeden át működő Curierul Românescnek köszönhetően; az összefoglaló enciklopédia tehát ettől az évtől kezdve írta meg a történetét. Monoki István hagyatéka A bemutatón felszólaló Cseke Péter professzor Monoki István bibliográfust ismertette: a hatvanas évek elején elhunyt szakember negyven éven át a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselője volt, a sajtótörténetet kutató munkássága a mai napig alapul szolgál, a jelen kiadványban szereplő adatokhoz is. Monoki az 1935-ben megjelent román–magyar és magyar időszaki sajtótermékek címjegyzékét összegezte, az 1919–1940 közötti romániai magyar időszaki sajtóról írt, de az 1944-ben félig kiszedett állapotban, a megjelenés előtt abbamaradt A magyar könyvtermelés Romániában : 1919–1940 című munkája két évtized önálló műveit csoportosította, és írói álnév-lexikont tartalmazott. Cseke Péter az enciklopédia hasznát hangsúlyozandó elmesélte, hogy diákjai számára minden alkalommal feltette a kérdést: a szülőhelyükön hány újság jelent meg, és előfordult, hogy Monoki könyve vezette rá őket arra, hogy kutassanak az adott területen. Fontos tehát, szögezte le, a romániai sajtótermékek és személyiségek ismertetése, hiszen a média mindig változásban van, a jövő sajtómunkásainak pedig szükségük lesz a történelmi áttekintésre. Erős ellenszélben nehéz dolgozni Dr. Elena Abrudan és dr. Mircea Popa egyetemi professzorok rövid felszólalása után az enciklopédia szerkesztését koordináló Marian Petcu következett: kifejtette, hogy ilyen mű megvalósítására valóban szükség volt már, de hogyha még egyszer esélyt kapna rá, akkor nem vágna bele. Humorosan megjegyezte, ez egyébként az utolsó kommunista projekt Romániában, mert a munkához csatlakozó kétszáznegyven szakember és diák rengeteget dolgozott, teljesen ingyen. Petcu azt is elmondta, hogy a munka során egy olyan Romániát fedezett fel, amiről korábban nem is tudott. Sajnálatos módon rossz tapasztalatokról is be kellett számolnia, azokról a könyvtárakról, amelyekről úgy gondolta, az elmúlt évtizedek alatt bőven volt alkalmuk a helyi sajtómegjelenések osztályozására, de nem éltek vele. A megkeresett intézmények fele nem kívánt részt venni a munkában, például a kolozsvári egyetemi könyvtár sem, amely otthont adott a jelen bemutatónak. Érdekes történetük van a visszautasításoknak, előfordult, hogy egy igazgatóváltással cserélődött az elutasítás beleegyezésre, de megtörtént az is, hogy az első igazgató igent mondott az ötletre, a csere utáni új funkcionárius nemet, az őt követő pedig ismét igent. Találkozott alkoholista igazgatókkal, vagy olyanokkal, akik más megközelítésben voltak teljesen alkalmatlanok a szerepre. Gyakran feladta volna a küzdelmet, mondta, de úgy gondolta, hogy ezt már nem teheti meg azokkal szemben sem, akikkel együtt dolgozik. Ami az átfogó munka megjelentetését illeti, nehézségeik adódtak, de végül a művelődési minisztérium támogatásával sikerült olyan kiadót találniuk, amely vállalja a monumentális mű publikálását, és előreláthatóan második kiadásra is lesz lehetőség. Kevesen, lelkesen A könyv, mint arra már utaltunk, a romániai magyar újságírás ismertetésének is teret ad, többek között a német, zsidó, bolgár, orosz kisebbségek mellett. A kötetről két megye önkéntesét kérdeztem, Györffy Gábor egyetemi professzort, aki a Kolozs megyei sajtótörténetet állította össze, és Szonda Szabolcsot, a Kovászna megyei könyvtár igazgatóját. Ezelőtt másfél évvel dolgoztak a hatalmas ismeretanyag háromszéki részével, akkor nem is hitték volna, hogy végül sikerül kiadni a könyvet. Szonda Szabolcs elmondása szerint Demeter Lajos helytörténésszel közösen 1849-től 2009-ig gyűjtöttek össze adatokat, de a kiadványhoz csak a húszas évektől igényeltek információkat, így mintegy huszonöt sajtóterméket és természetesen számos újságírót, szerkesztőt ismertettek. Önmagában a háromszéki anyag is jelentős terjedelmű, a százoldalas gyűjteményben hosszabb-rövidebb életrajzok, a helyi újságírás történetének kronologikus leírása olvasható. Györffy Gábor egyszemélyes lelkes csapatként dolgozott, a szerkesztők kérésére pedig csak az 1918 utáni időszaktól fogva gyűjtötte össze az információkat, így a helyi magyar sajtótörténelem tetemes része kimaradt, és az internetes portálokkal sem foglalkozott. Ennek ellenére természetesen gazdag újságírói aktivitásról lehet beszámolni, Györffy meglátása szerint érdemes volna egybegyűjteni a teljes megyei sajtótörténetet. Erdélyi Riport (Nagyvárad), 2013. november 27.Gábor Áron szobrot avattak HáromszékenFelavatták Gábor Áron mellszobrát Eresztevényben, a Benke kúria udvarán. A szobor alkotója Vetró András szobrászművész. Történészek, politikusok és a község lakói előtt leplezték le november 26-án, szerdán délután Gábor Áron szobrát Eresztevényben, így tisztelegve a háromszéki hős előtt. Rancz Lajos, a Benke kúria házigazdája szerint méltó helyet kapott a mellszobor, hiszen Gábor Áron kultusza ma is él a vidéken, emléke pedig ugyanolyan nagy, mint Kossuth Lajosé. Gábor Áron személyiségét és kultuszát Demeter Lajos helytörténész elevenítette fel, kiemelve, hogy a legendás példakép mai napig a székely emberek előtt áll. A történész szerint két dolog tehette hőssé Gábor Áront: az ágyú ígérete és annak eldördülése. Ugyanakkor kiemelte: nem tudni meddig tart a valóság és honnan indul a legenda, viszont tény, hogy a székely ágyúöntő legendás alakká vált, főként a szabadságharcot követő elnyomás éveiben. „Az, hogy Gábor Áron emléke megérett és „nemesfémmé” alakult, annak köszönhető, hogy tizenhét év év elnyomás volt a szabadságharc után. Azokon az estéken a szép emlékeket mesélték az apák és a nagyapák, olyan eseményeket, amelyeknek részesei voltak. Ezek a történetek érdekesek és a székelyekre jellemzőek, így mindenki önmaga lehetett a központban és társa Gábor Áron a hősi halott”– mondta Demeter Lajos. A helytörténész szerint az is legenda, hogy Gábor Áron a kökösi hídon esett el, viszont szép szimbólumként maradt meg ez a hely a nép emlékezetében. A temetése körül is kialakultak legendák, többen úgy tudják, hogy először Uzonban temették el titokban, hogy tüzérei ne szerezzenek tudomást a haláláról és tovább harcoljanak. Tibád Sándor, a Gábor Áron Alapítvány Kuratóriumának tagja versben idézte fel a székely hős alakját, kiemelve, hogy egy olyan honfitárs volt Gábor Áron, aki életét adta a hazáért. „Alakja azóta is jelen van a művészetekben, népköltészetben és a hadászatban is, úgy mint az ágyúöntési technológiák kidolgozója. Ugyanakkor ő lett a leleményes, semmiből is sokat teremtő székely példaképe” – emelte ki Tibád. A székely katonát méltató beszédeket követően Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke és Tamás Sándor a Kovászna megyei önkormányzat vezetője közösen leplezték le Vetró András szobrát. Kelemen Hunor elmondta: Gábor Áron öntési technikáit mai napig számon tartják a műszaki tudományok területén és emléke ma is ugyanannyit jelent, mint az elmúlt században. „A székelyföldi szabadságharc határait ő már rég túllépte, hiszen a magyar csapatok számára öntött ágyút, de védte Székelyföldet is a saját csapataival úgy, ahogyan más nem tette volna meg. Az önfeláldozó, szabadságszerető ember példaképe mai napig” – mondta Kelemen Hunor. Kovászna megyében jövőre Gábor Áron évet szerveznek, az ágyúöntő születésének 200.-ik évfordulójára, mely jövő március 15-én veszi kezdetét és november 27-én ér véget. A rendezvények egyik szervezője Váry O. Péter író, újságíró, aki elmondta: az egész megyére kiterjedő eseménysorozattal készülnek, amelyben emlékkiállítás, szónokvetélkedő, iskolai verseny is helyet kap. Ugyanakkor felújítják a bodvaji vashámort is és befejezik az eresztevényi síremléket, amely mind a mai napig nem készült el teljesen. Bús Ildikó Székelyhon.ro 2014. január 2.Neves sepsiszentgyörgyiek nagy könyveMegjelent a Sepsiszentgyörgy személyiségeit bemutató sorozat első kötete. A Demeter Lajos helytörténész által szerkesztett kötet év végén jött ki a nyomdából. Eredetileg két évvel ezelőtt – amikor Sepsiszentgyörgy mezővárosként való említésének 550. évfordulóját ünnepelték – vetődött fel, hogy hasznos lenne, ha a háromszéki megyeszékhely jeles személyiségeiről kiadvány látna napvilágot. Akkor a megjelenés objektív okok miatt nem valósult meg, most viszont elkészült a neves sepsiszentgyörgyieket bemutató sorozat első kötete. A második kötet várhatóan 2014 végén jelenik meg. A Sepsiszentgyörgy személyiségek – életrajzok, életutak című könyv a közismert személyiségek életrajzát tartalmazza, olyanok is bekerültek, akiknek emlékét már csak a családjuk őrzi, és olyanok is, akikre egyáltalán nem emlékszünk. A szépirodalom, a zene, a színház vagy a tudomány területén sikereket elért polgárok mellett helyett kaptak többek között a 16–17. század külföldi egyetemeit látogató diákok, a magyar szabadságharc tisztjei, a város egykori országgyűlési képviselői, díszpolgárai, helyi közéleti személyiségek, kiemelkedő teljesítményt elérő sportolók, és olyanok is, akiknek neve nem nemes cselekedeteik révén került be a köztudatba. Gy. Turoczki Emese Sepsiszentgyörgy személyiségei – Életrajzok, életutak I. kötet A-J /Sepsiszentgyörgy Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ Írta és szerkesztette Demeter Lajos Székelyhon.ro, 2014. január 16.Történelemhamisítást kiáltanak Szentgyörgyön – Megoszlanak a véleményekMegoszlanak a vélemények a sepsiszentgyörgyi , I. világháborús emlékmű felújítása körül, a bírálók szerint történelemhamisítás történt. A vitát az váltotta ki, hogy az elmúlt év végén felújított obeliszkre nem kerültek vissza „A hazáért” és „Vitéz nagybányai Horthy István Magyarország kormányzóhelyettese”feliratok, valamint a magyar címer. Bereczki Kinga volt MPP-s városi képviselő kedden kiadott közleményben úgy fogalmaz, felelősek, akik „botcsinálta történészként, helytörténeti kutatóként meghamisítják történelmünket”. Bereczki Kinga emlékeztet, hogy 2010-ben civil kezdeményezésre akció indult az első világháborús hősök műemlékének a felújítására, megszerezték a magyarországi Vay Ádám Logisztikai Ezred és Társadalom Baráti Kör támogatását. Amikor a város tervbe vette az emlékmű felújítását a civil kezdeményező csoport felajánlotta a szakmai segítséget. 2012-ben a polgármesteri hivatal véleményezésre szétküldte a tanácstagoknak a műemlék felújításának tervezetét Bereczki Kinga válaszlevelében felhívta a figyelmet, hogy „ha a Horthy István emlékét őrző tábla lekerül az obeliszkről, és helyette kétnyelvű felirattal «aktualizálják», úgy inkább maradjon az eredeti állapotában”. Bereczki Kinga akkor úgy fogalmazott, hogy különben a felújított emlékmű, nem az eredeti, hanem attól eltérő, merőben más üzenet hordozójává válik. Czimbalmos Kozma Csaba városmenedzser a Sláger Rádiónak elmondta, a törvény értelmében a műemlékeket a legrégebbről ismert, eredeti formájában kell helyreállítani. Az I. világháborús obeliszket a román állam állítatta, a város környékén elesett katonák emlékére, a magyar címert és a „Vitéz nagybányai Horthy István Magyarország kormányzóhelyettese” feliratot 1943-ban vésték fel rá. Az önkormányzat évekkel ezelőtt felkérte Demeter Lajos könyvtáros- helytörténészt, hogy készítsen egy tanulmányt a városban és a környéken elhunyt világháborús hősökről, majd ez alapján rendelték meg a felújítási terveket. Bár megpróbálták a magyar címert rajta hagyni, úgy hogy másik oldalra a királyi Románia címerét vésték volna, ezt és a kétnyelvű feliratot az országos kegyeleti szövetség nem hagyta jóvá. A restauráló cég hibájából a két felső kőlapot kicserélték, így a „A város hősi halottai – Eroii orașului 1914–1918” felirat alá kerültek az orosz, ukrán nevek. A hibás lapokat tavasszal a cég saját költségén kicseréli, szögezte le a városmenedzser. A temetőben 12 ország háborús áldozatai nyugszanak, az Osztrák Magyar Monarchia kilencven katonája egyéni sírokban pihen, 114 katonát pedig az emlékmű alatti tömegsírba temettek el. Kovács Blanka slagerradio.ro Erdély.ma, 2014. január 17.Vitákat generáló világháborús emlékmű: adatok és emlékezet ütközése?A hamis emlékezet csapdájába estek azok, akik a nemrégiben felújított sepsiszentgyörgyi első világháborús emlékmű kapcsán történelemhamisítást emlegetnek – véli Demeter Lajos sepsiszentgyörgyi könyvtáros-helytörténész, aki a felújítást megelőző kutatómunkát végezte. Az alapos levéltári kutatást végző szakember bevallása szerint a városvezetéstől érkező felkérést megelőzően, maga is úgy tudta, hogy az emlékmű a „magyaroknak tulajdonítható”, de mint kiderült, ez tévedés. Demeter Lajos úgy véli, a felújítás körül a napokban kirobbant vita elsősorban annak tulajdonítható, hogy egyszerűen az emlékezet megfakult, téves adatokat adtak tovább az utódoknak az első világháborús hősi halottak sepsiszentgyörgyi emlékműve kapcsán, pontosabban annak eredetét illetően. A helytörténész szerint az, hogy mindenki azt hitte, hogy a magyarok műve az emlékmű, két generáció kihalásának az eredménye. „Rossz volt a hagyományozás, keveset lehetett róla beszélni, mivel egy olyan kort éltünk. Az idősek tudatában az maradt meg, hogy magyar címer volt az obeliszken” – mondta el. A román törvény értelmében az emlékműveket az első ismert formájukban kell helyreállítani. Mivel a Hősök Temetője szerepel az Országos Kegyeleti Bizottság nyilvántartásában, ezért nem lehetett a hozzájárulásuk nélkül nekilátni, amelyhez az is kellett, hogy a kutatás adatait is a rendelkezésükre kellett bocsátani. Két hősi temető, két emlékmű A vitatott emlékmű tulajdonképpen a második, amelyet az I. világháború hősi halottainak emeltek Sepsiszentgyörgyön – magyarázta Demeter Lajos. Az első – amely előrehaladottan rossz állapotban, gondozatlanul ma is megtekinthető a város közös temetőjében – az 1916-os román betörést és az azt követő ojtozi csatákat követően jött létre. Ebben az időszakban ugyanis a városban két hadikórház is működött, egyik a Székely Mikó Kollégiumban, a másik pedig a Székely Nemzeti Múzeumban. Ezek közül az egyik a világháború végéig megmaradt, mivel ott több nemzetiség katonáit ápolták, függetlenül attól, hogy az ellenséghez tartoztak vagy sem. A magas halandóság miatt a város vezetése úgy döntött, létrehozzák a katonai temetőt, amely a köztudatban úgy maradt meg, mint a régi Hősök Temetője, vagy más néven a Német Katonai Temető, ahol összesen háromszáz hősi halott kapott helyett. A temetőben egy emlékoszlop állt, amelyet a német vaskereszt, valamint a magyar koronás címer díszített. A háború után a temetőnek igen hányatott sorsa volt, mivel egészen 1921-ig senki nem igazán törődött azzal, hogy mi van a sírokkal és az emlékművel. A bonyodalmat az okozta, hogy a háború után született nemzetközi egyezmények értelmében a Hősök Napját minden évben meg kellett ünnepelni, és ez Sepsiszentgyörgyön azt is jelentette, hogy a Német Katonai Temető obeliszkje előtt is tisztelegni kellett. Demeter Lajos szerint ez vélhetően zavaró lehetett a románságnak, ezért a húszas évek végén elindult a kezdeményezés, hogy ötven méterrel odébb egy másik temetőt hozzanak létre a hősök maradványainak, ennek érdekében a várostól kértek is parcellát erre a célra. Az új kegyhely 1931-re készült el. Nem felel meg a valóságnak tehát az az állítás, mely szerint a két temető ugyanazon a területen lett volna – figyelmeztet a helytörténész. Itt tudni kell – tette hozzá –, hogy a világháború első szakaszában, 1914 és 1916 novembere között is temettek hősi halottakat Sepsiszentgyörgyön, de ezek a katonák a felekezetük szerinti temetőbe kerültek. A román hadsereg betörésekor néhány román katona is elesett, őket az ortodox temetőben földelték el. Az új Hősök Temetője létrehozásakor az ő maradványaikat, valamint az 1916 előtt a többi felekezet temetőiben, illetve a illetve a Német Katonai Temetőben elhantoltak jelentős részét átvitték a sírkertbe. Demeter Lajos szerint ez az intézkedés tulajdonképpen sírgyalázás volt, hiszen háromszáz halott sírját is felszámolták néhány román katona porhüvelyéért. Tévhitek a felújított emlékmű körül A most helyreállított obeliszket valóban Puskás István uzoni kőműves készítette betonból. A terveket viszont nem Kós Károly – amint azt egyesek állítják –, hanem egy Szász István nevű városi mérnök készítette. Kós előzőleg a polgári közös temető parkosítási tervét készítette el, de az végül nem valósult meg – részletezte Demeter Lajos. A helytörténész hozzátette: a hősök új nyughelyének létrehozásához a magyar állam is hozzájárult, de elsősorban helyi forrásokból szedték össze a pénzt, a román hatalom utasítására. Mint kiderült, törvény is rendelkezett arról, hogy a világháborús halottaknak egy közös temetőt kell létrehozni minden településen. A Szász István által készített terv szerint középen kapott helyett az obeliszk, alatta egy földalatti kripta, illetve a sírok helyét is előírta, abban a formában, ahogy az ma látható. A restaurálás előtt álló keresztek Bukarestből érkeztek, és az elképzelés szerint az obeliszkre a babérkoszorús rohamsisak került volna fel, valamint a közepes román címer, a nyugati és keleti oldalára pedig egyrészt Sepsiszentgyörgy hősi halottainak neve, másrészt pedig az ott nyugvók neve. Ebből csak a nevek feltüntetése valósult meg. A második bécsi döntés után Szotyori Nagy Áron hadtörténész kezdeményezése nyomán került fel 1942-ben a koronás magyar címer, valamint Horthy István alkormányzó halálát követően a felirat. A sokak által emlegetett formáját az emlékmű tehát 1943 nyerte el, amikor fel is avatták – magyarázta Demeter. Amit kértek, és amit lehetett A városvezetés által felkért szakértői bizottság három évvel ezelőtt jelezte az Országos Kegyeleti Bizottságnak, hogy milyen formában szeretnék helyreállítani mindkét hősi temetőt. A német katonai temető egyébként a rátemetkezések miatt jócskán kisebb területen fekszik, mint eredetileg. Demeter Lajos szerint a bukaresti bizottságnak címzett átiratban egyebek mellett a következőket kérték: az elsőként létrejött hősök temetőjének obeliszkjére kerüljön vissza a vaskereszt és a koronás magyar címer, körben egy olyan magaslatot alakítsanak ki, ahová fel lehet írni azon katonák nevét, akiket a második világháborúban ott temettek el, továbbá, hogy a felújított emlékműre kerüljön vissza a koronás magyar címer, a habarcs alól kiszabadított Vitéz Nagybányai Horthy István felirat, illetve az átellenes oldalra a tolerancia jegyében az egykoron oda tervezett közepes román címer. Az átiratban azt is kérték, hogy a másik két oldalra Sepsiszentgyörgy hősi halottainak, illetve a közös temetőben nyugvó hősi halottak nevei kerüljenek fel. A dokumentum kitért a keresztekre is, amelyekre a neveket az elhunyt nemzetisége szerinti írásmód szerint szerették volna feltüntetni, illetve a név alá került volna a rangfokozat és a katonai egységükhöz való tartozásuk egységes német nyelvű rövidítése. Az Országos Kegyeleti Bizottság ebből semmit nem hagyott jóvá. Válaszában a bizottság úgy értékelte, hogy amennyiben az 1931-ben létrejött emlékművön csak a nevek szerepeltek, akkor azt abban az állapotában kell visszaállítani. A három éves folyamat végén egy küldöttségük is járt Sepsiszentgyörgyön, akik még abba sem egyeztek bele, hogy Sepsiszentgyörgy legyen felírva az emlékműre. A nevek egyébként két rendben is átíráson estek át: magyarításon és románosításon egyaránt, ezért kérdéses a mai napig, hogy a kutatás során kiegészített lista is megfelel-e teljesen a valóságnak, azaz valóban azok nyugszanak ott, akik fel vannak tüntetve – tette hozzá végszóként Demeter Lajos. Nagy D. István Székelyhon.ro, lapozás: 1-30 | 31-42
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
